A világ végének vége

«… (az esszéírót) afféle tűzoltónak kezdtem tekinteni, akinek az a dolga, hogy miközben mindenki futva menekül a szégyen lángjai elől, ő egyenesen belevesse magát a tűztengerbe.» — nyilatkozik szerepvállalásáról Jonathan Franzen, aki világhírű regények szerzőjeként sem szűnt meg másodállásban esszéíróként keresni a kockázatot.
Most, amikor a modern technika támogatásával folytatódnak az ősi gyűlölködések, és bolygónk természetellenes viszontagságok elé néz, Franzen új esszégyűjteményével arra hívja fel a figyelmet, hogy emberhez méltóbb módon is létezhetnénk a világon. 
Franzen esszéi a tárgyuktól függetlenül szkeptikusak a sztereotip véleményekkel szemben, írásmódját mélyen áthatja az irónia, miközben a szerző szókimondóan felvállalja saját fogyatékosságait. 
A világ végének vége higgadt, mégis csípős nyelven íródott, Franzen érvei alaposak, gondolkodásmódja leleményes, és segít abban, hogy az ember reménnyel, de józanul tekintsen a jelenre és a jövőre. 
Jonathan Franzen öt regény sokszorosan díjazott szerzője. Javítások című művével 2001-ben elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. A 21. Század Kiadó az új esszékötet után sorra újra megjelenteti Franzen regényeit, amelyek az ezredforduló legfontosabb könyvei közé tartoznak.

A világ végének vége több mint esszégyűjtemény. Franzen mindig úgy építi fel témáit, mind egy zeneszerző a különböző tételekben visszatérő melódiákat. Ugyanaz a briliáns logika, az elütő, mégis párhuzamba állítható dolgok egymás mellé szerkesztése jellemző erre a könyvére, mint zseniális regényeire, a Tisztaságra, a Javításokra vagy a Szabadságra. Mindig árnyaltan fogalmaz, sosem általánosít, és soha nem téveszt arányt, miközben felvázolja a helyzetet.

Epizódok a család történetéből. Olvasmányok és egyéb művészeti hatások. Franzen madárlesen. Környezetvédelem és aggodalom a Föld jövőjéért. Ezek azok a témák, amelyek újabb éj újabb kombinációkban kerülnek egymás mellé a kötet tizenhat esszéjében. Franzen az Antarktisztól Kelef-Afrikától, Közép-Amerikától a Balkánig beutazta a bolygót, és útinaplói ugyanolyan közvetlenek, mint a rokonairól vagy barátságairól közölt részletek. Ez az intimitás, a gondolatok őszintesége és tisztasága a legmegragadóbb ebben a könyvben.