Nápoly és Salerno, Amalfi és Formio, Positano és Castellammare: az emberséges dél olaszok vidéke. Néhány helyszín csupán, de árulkodó nevek: Márai szerelmes földrajzának legkedvesebb állomásai ezek Itáliában. Az író hol önszántából vándor e tájon, hol idegenként, kényszerből tartózkodik itt – igaz, az emigráció idejében választása nem véletlenül esett erre az országra. Nápoly a legemberségesebb helyek egyike, az európai kultúra bölcsője, Salerno a rideg és légkör nélküli New York után öregkori menedék, a megnyugvás és alkotás éveit jelenti.
Márait rabul ejtette Itália szépsége, kulturális-szellemi gazdagsága, és itt érezte magát leginkább otthon emigráns hányattatásának évtizedeiben.
