Szabó Magda derűs, bensőséges hangvételű történetekben emlékezik vissza boldog gyerekkora csillag- és gyertyafényes karácsonyaira, amikor még a kertben álló hóember is kapott ajándékot. Két tündér gyermekeként akkor tanulta meg, hogy az az igazi ünnep, amikor ad az ember abból, ami az övé, annak, akinek nincs. Gyönyörű, a múlton és jövendőn végig ívelő sejtelmes, már-már misztikus történeteket is hallhatunk, melyek a karácsonyt, mint szentséget éneklik meg.
